Körút Yunnan tartomány nyugati részén

Gyönyörű fekvésű ősi város a Cangshan hegység és az Erhai tó között  (hegységet és a tavat körülvevő 960 km2-es területet Kína 2011-ben terjesztette fel az Unesco világörökségi listára). Az Erhai tó a a tartomány második legnagyobb tava, nevét (Fül-tenger) a víztükör alakjáról kapta.

A Kunmingból Burmába és Tibetbe vezető út elágazásánál fekvő, Dali óvárosa mára sajnos erősen kommercializálódott, de a környékén még találni autentikus falvakat. A környék lakosságának fele a bai nemzetiség tagja.

Shangrila (eredeti nevén Zhongdian) Yunnan északnyugati nyúlványában helyezkedik el, többnyire már tibeti nemzetiség által lakott területen – történelmileg Tibethez tartozott 1950-ig.

A városka szűk, kanyargós utcáiban egymást váltják a hagyományos tibeti illetve a beköltözött hanok által épített házak, hangulatos teázók-kávézók.

A város maga már meglehetősen kommercializálódott, de a környéke megtartotta eredeti hangulatát és stílusát.
A nagyobb nemzeti ünnepek kivételével a turisták száma is aránylag elviselhető.

A város határában lévő Sumtseling kolostor ismét üzemel (a Kulturális Forradalom idején elpusztították, a romok egy része még ma is látható), lámák százai járják a kápolnákat illetve a templomhegy oldalába épült szerzetes-szállásokat.

A környéken sok nomád telepedett meg, óriási zöld legelőkön jak-csordákkal, a háttérben hófedte csúcsokkal hálás fotós-témát szolgáltatva.

Lijiang előbb lett népszerű a hátizsakos külföldi turisták körében, de miután Unesco védettséget kapott 1997-ben, óvárosának kacskaringós utcái és a színes népviseletbe öltözött naxi nemzetiséget a kínai turisták is gyorsan felfedezték maguknak. Az itt élő, nomád tibetiektól származó naxi nemzetiség ismert még ezer éves saját írásáról, egyedi zeneművészetéről, de még inkább az egészen a közelmúltig élő, matriarchátus hagyományairól. Olykor még napjainkban is látni a patakban ruhát mosó férfiakat.

A Meili Xueshan (Meili-hegység) Yunnan és Tibet határán, a Lancang (Mekong) és a Nu (Salween) folyók között, hatezer négyzetkilométeren terül el. A Shangri-Latól ide vezető út, illetve a Meili-hegység az egyik legszebb látnivaló Yunnan tartományban.  Deqin  a tengerszint felett 3500 méteren található, innen lehet eljutni a közelben lévő Feilai (Iderepült) tempolomhoz és Yubeng faluhoz.

A Meili-hegység a tibeti buddhizmus egyik legszentebb hegye, minden ősszel kb. húszezer tibeti zarándok keresi fel.  Húsz állandóan hóval fedett csúcsa közül 13 magasabb 6000 méternél, a legmagasabb a Kawakarpo-csúcs (6740 méter, ez Yunnan tartomány legmagasabb pontja is egyben).

Kawakarpo egyben a háború istenének neve is. A helyiek szerint, ha valaki felmászik a csúcsra, akkor az istenség el fogja hagyni azt. A tibetiek folyamatos tiltakozása ellenére 1987-től kezdve japán, amerikai és kínai hegymászók több alkalommal próbáltak meg feljutni a Kawakarpo vagy azzal szomszédos csúcsokra, minden alkalommal sikertelenül. 1990-91 telén a tizenhét fős hegymászó csoport minden tagját megölte egy éjszakai hólavina, ez volt a történelem egyik legtragikusabb hegymászóbalesete. A hatóságok végül 2001-től betiltották a további csúcsmászó kisérleteket.

A Deqintől tíz km-re nyugatra lévő Feilai templomtól lehet a 13 csúcsot egyszerre megcsodálni, az itteni napfelkelte kihagyhatatlan, de a hegység szinte minden szögből és pillanatban fantasztikus látványt nyújt. A Feilai templomtól lehet eljutni Yubeng faluba is, a közelben több hostel és vendégház is épült a közelmúltban.

Shaxi a “fővárosa” annak az öt faluból álló völgynek, ami kb. 1300 évvel ezelőtt már a Szecsuán és India között zajló karavánforgalom egyik fontos állomása volt.

A falvak csodálatos módon megőrizték eredeti építészetüket és hangulatukat, hála a bő egy évtizeddel ezelőtt kezdődött, Svájci kezdeményezésű védelemnek illetve jól megtervezett fejlesztéseknek.
A falu főterén gyönyörűen felújítva megmaradt a templom és a színház, a környező hegyekben pedig ősi templomok, vallásos domborművek idézik a régi időket amikor tea- és lókaravánok pihentek meg a környéken.

A falvakban többnyire csak gyalog illetve kerékpárral lehet közlekedni a régi technológiával (vályogtéklákból illetve döngölt agyagból) épült házak, kövezett utcácskák-sikátorok között. A völgyet a Bai és Yi nemzetiség lakja, jellegzetes házaik ugyanúgy néznek ki ma is mint sok száz évvel ezelőtt.

A falu régi piactere minden pénteken megelevenedik, a környékbeli falvak népe ide sereglik eladni portékáját illetve megbeszélni az aktuális pletykákat.

Vállalkozó kedvűek hosszabb túrát is tehetnek a régi karavánutakat fölfedezni a környező hegyekben, akár gyalogosan akár lóháton.